Egy több száz kilométeres elektromos autós út ma már nem különleges vállalkozás, de más előkészítést igényel, mint egy rövid napi ingázás. Nem azért, mert minden indulás előtt bonyolult számításokat kellene végezni, hanem mert a töltés, az időjárás, az útvonal és a tartalék lehetőségek együtt határozzák meg, mennyire lesz kiszámítható az utazás. Egy jól összeállított felszerelés nem arra szolgál, hogy minden elképzelhető hibára felkészüljünk, hanem arra, hogy néhány gyakori bizonytalanságot kezelni tudjunk.
A legjobb tartalék nem feltétlenül egy plusz eszköz, hanem az, ha előre tudjuk, milyen töltési lehetőségekre, kábelekre és csatlakozásokra számíthatunk az út során. Ezzel jelentősen csökkenthető annak az esélye, hogy egy működő töltő mellett azért ne tudjunk energiát felvenni, mert hiányzik a megfelelő kapcsolat vagy az adott helyszín eltér a megszokottól.
A töltőkábelekből sem mindegy, melyik kerül a csomagtartóba
Az elektromos autók töltésénél külön kell választani a váltóáramú és az egyenáramú töltést. A nagy teljesítményű DC villámtöltőknél a kábel jellemzően a töltőoszlop része, ezért ott az autósnak nincs szüksége saját vezetékre. AC töltőpontoknál viszont sok helyen az oszlop csak aljzatot kínál, így saját Type 2 kábel kell az autó és a töltőpont összekötéséhez.
A kábel kiválasztásánál nem csak a csatlakozó típusa számít. Fontos a megengedett áramerősség és a fázisszám is. Egy háromfázisú, 11 kW-os fedélzeti töltővel rendelkező autó akkor tudja kihasználni ezt a teljesítményt, ha a töltőpont, a kábel és maga az autó is támogatja a szükséges háromfázisú áramfelvételt. Ha a lánc egyik eleme gyengébb, a tényleges teljesítményt az fogja korlátozni.
A töltési rendszer mindig a legkisebb teljesítményű elemmel működik. Hiába 22 kW-os egy oszlop, ha az autó fedélzeti töltője legfeljebb 11 kW-ot tud fogadni.
A hordozható töltő nem ugyanaz, mint egy egyszerű kábel
A hordozható töltők olyan megoldások, amelyek lehetővé tehetik, hogy az autó megfelelő hálózati csatlakozásról vegyen fel energiát akkor is, amikor nincs telepített fali töltő a közelben. Ezekben nem pusztán vezeték található: a töltésvezérlés feladata többek között az autó és az elektromos hálózat közötti biztonságos kommunikáció biztosítása.
Utazásnál ez elsősorban olyan helyzetekben lehet hasznos, amikor az úti célon nincs dedikált elektromosautó-töltő, de rendelkezésre áll megfelelően kiépített elektromos csatlakozás. Ilyen lehet például egy nyaraló, magánház vagy bizonyos szálláshelyek. Ettől még nem szabad automatikusan abból kiindulni, hogy bármelyik konnektor alkalmas tartós, nagy terhelésű töltésre.
A háztartási dugaljak, kábelezések és csatlakozások állapota erősen eltérhet. Egy régi, laza vagy túlterhelt csatlakozás hosszabb idejű nagy áramfelvételnél melegedhet, ezért idegen helyszínen különösen fontos az óvatosság. Ha bizonytalan az elektromos hálózat állapota, a kisebb töltőáram biztonságosabb lehet, illetve komolyabb használat előtt villanyszerelői ellenőrzés indokolt.
A hosszabbító nem automatikus megoldás
Az egyik leggyakoribb improvizáció, hogy a töltő nem ér el a konnektorig, ezért hagyományos hosszabbítót használnak. Ez azonban kockázatos lehet, különösen akkor, ha a vezeték vékony, feltekert állapotban marad, rossz minőségű csatlakozót használ vagy nincs folyamatos nagy terhelésre méretezve.
A vezeték elektromos ellenállása miatt áramfolyás közben hő keletkezik. Minél nagyobb az áramerősség és az ellenállás, annál nagyobb lehet ez a hőtermelés. A veszteségi teljesítmény az I²R összefüggéssel írható le, vagyis az áram kétszeresére növelése azonos ellenállás mellett négyszeres hőtermelést okozhat.
Ezért egy olyan hosszabbító, amely néhány száz wattos háztartási eszközhöz megfelelő, nem feltétlenül alkalmas több órán át tartó autótöltésre. Ha mégis szükség van hosszabbításra, kizárólag megfelelő keresztmetszetű, terhelhetőségű és állapotú vezetéket szabad használni, és azt teljesen le kell tekerni.
A töltési időt nem csak a töltő teljesítménye határozza meg
Utazás tervezésekor gyakran egyszerű osztással becsülik a töltési időt: az akkumulátorba szükséges energiamennyiséget elosztják a töltő teljesítményével. Ez kiindulásnak használható, de nem mindig ad pontos eredményt. AC töltésnél a fedélzeti töltő korlátozhatja a teljesítményt, DC töltésnél pedig a töltöttségi szint és az akkumulátor hőmérséklete is erősen befolyásolhatja a felvett teljesítményt.
Ha például 40 kWh energiát kell visszatölteni, egy stabil 11 kW-os AC töltés elméletileg nagyjából 3,6 órát igényelne. A valóságban a veszteségek és a rendszer működése miatt ennél valamivel hosszabb idővel érdemes számolni. Egy 2,3 kW körüli háztartási töltés ugyanekkora energiamennyiségnél már jóval több mint 17 órát igényelhet.
Ez mutatja meg, miért nem mindegy, milyen csatlakozás áll rendelkezésre az úti célnál. Egy éjszakai tartózkodás alatt egy kisebb teljesítményű töltés is elegendő lehet, ha az autó sok órán keresztül áll, rövidebb megállásnál viszont már teljesen más megoldás szükséges.
Érdemes tartalék töltési pontokkal tervezni
Egyetlen töltőpontra építeni hosszabb utazást felesleges kockázat. A kiszemelt állomás lehet foglalt, meghibásodhat, vagy előfordulhat, hogy a valós teljesítménye alacsonyabb a vártnál. Az útvonaltervezésnél ezért célszerű legalább egy-két alternatív töltési lehetőséget is kijelölni a közelben.
Nem szükséges minden töltőnél hosszú időre megállni. Sok esetben hatékonyabb az akkumulátor alacsonyabb töltöttségi tartományában rövidebb gyorstöltéseket beiktatni, mert a töltési teljesítmény magas töltöttségnél rendszerint csökken. Hosszú úton ezért a 100 százalékig történő töltés gyakran több időt visz el, mint amennyit a plusz energiatartalék indokol.
A www.wallbox.hu oldalán otthoni és hordozható töltési megoldások is megismerhetők, ami hasznos lehet akkor, ha a rendszeres utazásokhoz nemcsak nyilvános töltőkre szeretnénk támaszkodni. Az útvonaltervezésnél azonban továbbra is az adott autó fogyasztását, a rendelkezésre álló töltőket és az út körülményeit kell együtt figyelembe venni.
A hideg és a nagy sebesség együtt gyorsan növelheti a fogyasztást
Téli hosszabb utaknál különösen fontos tartalékot hagyni. Hidegben az akkumulátor működési körülményei kedvezőtlenebbek lehetnek, az utastér fűtése pedig további energiát használ. Autópályán ehhez hozzáadódik a nagy sebességből adódó légellenállás, amely nem lineárisan nő a tempóval.
A légellenállási erő a sebesség négyzetével arányos, a leküzdéséhez szükséges teljesítmény pedig még gyorsabban emelkedik. Emiatt a 130 km/h-s haladás energiaigénye érezhetően nagyobb lehet, mint 100-110 km/h körül. Erős szembeszél tovább növelheti a fogyasztást, ezért egy korábban bevált útvonalon sem biztos, hogy mindig ugyanakkora tartalékkal érünk a következő töltőhöz.
Hosszú elektromos utazásnál a biztonsági tartalékot nem fix kilométerben, hanem az időjárás és az útvonal alapján célszerű meghatározni. Télen, hegyvidéken vagy erős szélben nagyobb tartalék indokolt, mint enyhe időben, sík úton.
A jól összeállított úti felszerelés egyszerű, nem túlméretezett
Nem szükséges fél műhelyt magunkkal vinni. Egy hosszabb elektromos útra sok esetben elegendő néhány jól megválasztott eszköz és előzetesen ellenőrzött információ.
• megfelelő Type 2 kábel, ha az autó és az útvonal igényli;
• szükség esetén kompatibilis hordozható töltő;
• az autóhoz szükséges alkalmazások és töltőszolgáltatói hozzáférések;
• legalább egy alternatív töltőpont minden fontosabb szakaszon;
• téli időszakban nagyobb energiatartalék az útvonaltervben.
A felkészültség célja nem az, hogy minden helyzetben bárhol tölteni lehessen, hanem hogy ne egyetlen töltőpontra vagy egyetlen csatlakozási lehetőségre épüljön az egész utazás. Ha az autó képességeit, a töltési infrastruktúrát és a nálunk lévő eszközöket együtt kezeljük, a hosszabb utak jóval kiszámíthatóbbá válnak.
Fotó: Magnific
